Mit nem értenek azon hogy NE? Megkérjük gyermeinket, hogy valamit ne csináljanak, de mindhiába. Talán abbahagyják, de hamarosan újrakezdik… Könnyen hihetjük azt, hogy egyszerűen nem érdekli őket az, amit mondunk, pedig ez nem ilyen egyszerű. Akkor meg mi áll a hátterében? Hogyan érhetnénk el, hogy ilyenkor együttműködjenek velünk?
A felnőtt agy más. Vagy mégsem?
Amikor minket tiltanak le valamiről, nem okoz nehézséget annak eleget tenni. Megtanultuk, hogy kontrollálnunk kell magunkat, mások elvárásainak megfelelően. Ha valamit nem csinálhatunk, akkor ezt elfogadjuk, és többnyire gond nélkül találunk más elfoglaltságot. Mert ezt már megtanultuk hosszú évek alatt. De mi történik akkor, ha megkérlek arra, hogy “NE GONDOLJ EGY RÓZSASZÍN ELEFÁNTRA!”?
Ez már kevésbé működik, igaz? Az agyunk ugyanis nem tud nem elképzelni valamit. Tehát ahhoz, hogy megpróbálj eleget tenni a kérésemnek, miután már elképzelted a rózsaszín elefántot, valószínűleg gyorsan kicseréled a színét. Ez azonban már egy tudatos irányítás, és mint tapasztalhatod, ennek ellenére az első kép a rózsaszín elefánt lesz. Ahhoz, hogy ne gondoljunk valamire, először gondolnunk kell arra. És ez nemcsak a gondolatainkkal van így.
Késztetés, Önkontroll és Ötletdoboz
A gyerekek agya ugyanígy működik. A “nem”-eket nem tudja elképzelni. Mikor megkérjük őket, hogy “Ne rohanj!”, “Ne kiabálj!”, “Ne verekedj!”, “Ezt ne csináld!”, …stb, az agyukban megjelenik a kép a futásról, a kiabálásról, a verekedésről, éppen arról, amit kérünk, hogy hagyjanak abba. És itt jön a gyerekeknél a nehezítés két szempontból is.
Először is, a belső késztetéseik sokkal erősebbek, önkontrolljuk pedig nem olyan gyakorlott, mint a felnőtteké. Mi a hosszú évek során kénytelenek voltunk megtanulni hatékonyan szabályozni ezeket az érzéseket, hiszen a társadalmi beilleszkedéshez nélkülözhetetlen. Belső késztetéseink pedig kisgyermekkorban a legerősebbek, nem olyanok, mint felnőttkorban. Másodszor, nekik még nincs meg az “ötletdobozuk”, ahonnan választani tudnának egy másik módszert vagy elfoglaltságot. Nem tudják, hogy mit tegyenek a futás, a kiabálás, a verekedés, stb. helyett. Van, hogy igenis szeretnének nekünk eleget tenni, csak nem találják a módját.
Gyerek vagyok, segíts!
Nem is olyan egyszerű gyereknek lenni, igaz? Még olyan újak ebben a világban, nem ismerik sem a környezetük, sem a sajátmaguk működését, mégis hatalmas elvárások vannak velük szemben felállítva. Mi pedig sokszor nem is tudjuk, hogy milyen nehézségeken mennek keresztül. Nem látjuk, hogy igyekeznek, mert nem tudjuk, hogy mit kéne látni. Ők pedig nem tudják kifejezni magukat, mivel nincs még hozzá önismeretük és szókincsük, de segíthetünk nekik!
Ötletet adhatunk nekik, vagy akár konkrét instrukciót arra, hogy mit csináljanak a kifogásolt viselkedés helyett. Meglepően sokszor, már ennyitől észrevehetően megváltoznak ezek a fárasztó pillanatok, hiszen legtöbb esetben nem a mi idegesítésünk a céljuk. “Ne rohangálj!”, “Ne legyél durva!”, “Ne kiabálj!” helyett mondhatunk efféle, minél egyszerűbb mondatokat: “Itt bent csak sétáló lábaknak van helye, kérlek, sétálj!”, “Egymással csak kedves kezeket használunk, így finoman!”, “Tudnál egy kicsit halkabban beszélni, mondjuk így…”, …stb. Az ilyen konkrét megfogalmazások csodákra képesek! Persze csak ha konkrétak. A “Viselkedj szépen!” bár pozitív kifejezés, legalább annyira nem segít a gyereknek, mint egy tiltás, mert mit jelent a “szépen”?
Nem baj a “ne”, de…
Minden új szokás időbe telik, míg automatikussá válik. Talán eddig fel sem tűnt, hogy mennyi “ne-zés” és “nem-ezés” megy otthon. De ez így normális. Az első lépés, hogy ezeket a helyzeteket felismerjük, a második, hogy megpróbálunk helyükre kitalálni valami pozitív, (“ne-mentes”) mondatot. Most szólok, hogy néha nehezebb, mint gondoljuk.
Egy londoni bölcsődében dolgoztam, mikor elkezdtem a gyakorlatba átvezetni ezt a praktikát. Szokszor (1) mire rájöttem, hogy tiltok, (2) kitaláltam, hogy mit adjak javaslatként, és (3) ezt megfogalmaztam angolul, a gyerek már teljesen mást csinált, mint amiről én éppen lebeszéltem. Azért mégis kimondtam (bár már nem volt sok értelme), hogy ezzel gyakoroljam a módszert, és minél gyorsabbá és automatikusabbá váljon. Végül sikerült.
Nem az a cél, hogy sose használjunk tiltást. Irreális. De vegyük észre, amikor kimondjuk, és folytassuk egy segítő “ne-mentes” mondatrésszel. Felkiáltójel helyett tegyünk egy vesszőt, adjunk ötletet a gyerekünknek. És legyünk türelmesek magunkkal is.
Próbáld ki, és írd meg kommentbe, neked hogy sikerül a gyakorlatban? Ha tetszett, nyomj egy like-ot, és ne felejtsd el megosztani azokkal, akiknek szerinted is segítséget jelentene!
#gyerekrehangolva #gyerekek #szülőneklennijó #család #segítség #mittegyek #mindennem #gyereknevelés #szülővagyok #gyerekkelvagyok #szülőcoaching #velelennijó #anyavagyok #örökkétanulunk #ne #nem #mindenamigyerek #mindenaminevelés #tanács #rosszgyerek #jógyerek